(Csak leírtam gyorsan, hogy el ne felejtsem, de ebből tök szuper könyv lenne :D) Szloviban voltunk, a Popradka partján, és valami dinó leleteket találtunk, vagyis Thorin találta és megmutatta nekem. És akkor hirtelen találtunk egy kis dinót, és felvettük meg minden, de utána visszaengedtük, hátha ott van az anyja is. És ekkor jutott eszünkbe, hogy ha vannak növényevők is, vannak húsevők is. Erre megjelentek a húsevő dinok, és megtámadtak minket, de jött néhány fura és erős ember akik megmentettek tőlük, kiderült, hogy vámpírok. Volt egy csaj vámpír aki még a nevét is megmondta (Monica). Aztán valahogy már a földön kívüliek is bejöttek a képbe, és a világ teljesen megváltozott. Ott volt velem Benny is, de azt sem tudom mi lett vele, mert egy hülye helyen megtámadott minket egy nagyobb kutya, én rugdostam meg minden, de nem tudom mi lett végül. Szerintem Bencúr túlélte. Aztán valami gyűjtőhelyen voltunk (itt támadott meg már a kutya is), de olyan emberekkel akiket ismertem, pl. ott volt Zsófi is. És egy olyan srác volt ott, aki valami szadista barom, utálta az állatokat és szerette őket kínozni, és mutogatta ott nekem a rajzait, én meg féltem még megszólalni is ezért csak néztem amit mutat, a többiek meg ott örültek oldalt, hogy nem nekik kell csinálni. Aztán volt egy olyan jelenet is, ahol lefeküdtünk aludni, sokan egy nagy ágyba, mert nem igazán voltak helyek. Én meg nem tudtam aludni, úgyhogy átadtam a helyem Dzseninek, mondván nem alszom, úgyis mindjárt megyek (nem tudom hova, tiszta Kalocsa). Aztán váltottak a helyszínek, valami tengerparton voltunk, de ilyen sziklán voltunk, aminek az oldalán le lehetett jönni a tengerhez. Ott valami öreg emberrel találkoztunk, akinek luxus villája volt ott. Ekkor már mindenki menekült, de ő nem, mondván úgyis mindegy. Ekkor döbbentem rá sírva, hogy így nem élhetünk sokáig. Vagy történnie kell valaminek, vagy nem tudom, de így nem élhetünk sokáig. Az ég csodálatos volt, felnéztünk és mindenhol csillagok voltak, és egyfolytában hullócsillagok potyogtak. Bementünk a tengerbe, de megint váltott a helyszín és mintha egy olyan aluljáróba kerültünk volna, aminek sok feljárata van. Még mielőtt beértünk volna az aluljáróba felnéztünk az égre, és láttuk, hogy a csillagokból egy sárkány kel életre, úgyhogy bemenekültünk az aluljáróba, természetesen a sárkány meg elkezdett tüzet fújni be, úgyhogy futottunk össze-vissza. Azért nem menekülhettünk fel a lépcsőkön, mert itt volt a vége, eljött a világ vége, és aki gyenge, elbukik. Fentről a lépcsőknél fura vízhullámok alakultak ki, van aki még átjutott rajta, van aki nem. Mi rohantunk, de már sok volt a víz, láttuk a tetején fennmaradó embereket is, akik még időben odaértek, de gondoltuk próba szerencse, és ahogy pont elért minket belevetettük magunkat. Az volt a fura, hogy tudtam lélegezni a víz alatt, először azt hittem, esetleg valahogy továbbfejlődtünk és ezért vagyunk rá képesek. De mikor kinyitottam a szemem ott voltunk egy teljesen átlagos normális világban. Rájöttünk, hogy az egész egy bemutató volt, abból, hogy mi lehetne. Az igazság az, hogy rengeteg embert vontak bele ebbe a bemutatóba, de a többi ugyan úgy élte fent az életét, mintha mi sem történt volna. Mi pedig elindultuk, egy teljesen más világszemlélettel. Fura volt látni embereket, pl. tündének beöltözve, mert valahogy az álom közepén megismerkedtünk tündékkel is, és olyan hamisnak és gagyinak tűntek akik ott be voltak öltözve, mi meg nevetve futottunk tovább. Még meg is jegyeztem, hogy futásban már jók vagyunk. Volt egy csomó apró részlet, amit nem igazán tudok hová tenni. Pl. az aluljáróban, valakinek volt egy jetski-je, és kapaszkodtak egymásba az emberek, hogy kihúzza őket. Ami azért fura, mert elvileg lent még nem volt víz, na mindegy. Volt egy apuka meg a lánya akik magára a jetskire kapaszkodtak, és így nem tudtak elindulni, és lemásztak róla. Feladták, azért, hogy a többiek túlélhessék. A másik kis részlet meg a végén, mikor túléltük a vizet, fent álltunk egy felüljáró lépcsőjének tetején, két oldalt autóút ment, és mi meg elkezdtünk átrohangálni az autók előtt, hogy érezzük, még élünk és bármikor meghalhatunk. És a legfurább, hogy nem tudom, ki az a mi, csak tudom, hogy többen voltunk, de azt tudom, hogy egy fiú végig mellettem volt és fogta a kezem és nem hagyta, hogy feladjam. Az egész hülyén hangzik, de annyira...valóságos volt.
