Élvezet álmodni

Úgy látszik a blogom már csak hülye álmaim tárháza lesz. De nem baj. :D

Megint furát álmodtam. Valami olyan suliba jártam, ami egyrészt nagyon sok emeletes volt, másrészt volt egy olyan csoport benne diákokból, akik a biztonságra vigyáztak, de nem ám csak sima bűnözők ellen, hanem pl. wargok ellen (igen..lotro-ban tegnap kb. 150 wargot kellett leölnöm egy csávóval együtt xD). És Santana volt a társam, akivel általában felügyeltük a folyosókat. És amikor az álmom volt akkor épp óránk volt de nekem mennem kellett ellenőrizni a folyosókat, persze ez a tanároknak annyira nem tetszik. Közben valahogy megismerkedtem egy nagyon jó fej tanárral, aki mellesleg Richard Gere volt (wtf? xD) és Mr. Smythien-nek hívták (dupla wtf, megint kicsit glee érzés) és volt egy hatalmas kutyája, akitől féltem, mert a wargokra emlékeztetett, de a kutya meg bírt engem és összehaverkodtunk. Aztán többször találkoztam valahogy a folyosón ezzel a tanárral és megkedveltem, persze nem akartam kimutatni. Aztán mikor elmentem a termünk előtt ahol óra volt, látta, hogy már vége van az órának és csak Santana van ott, mert hogy később ment be az ellenőrzés miatt. Mikor bementem akkor nekem is ott kellett maradnom. Az a tanár aki ott maradt bent velünk valami nagyon nagy rohadék volt, Santana kb. elmenekül mikor bementem, és egyedül maradtam a tanárral, akinek ott volt a nője is és ketten kezdtek el piszkálni meg konkrétan pl. elkezdték ollóval vagdosni a kezem meg ilyenek. A legfurább az volt mikor a bőrömbe belevágtak és elkezdett foszlani a bőröm mint valami ruha (T_T). Aztán valahogy vége volt ennek, kiszabadultam és végre haza akartam menni, de akkor már valami bevásárlóközpontban voltam ahogy mentem kifelé, és láttam, hogy egy helyen várakozva ülnek valami celebek, de egyet sem tudnék megnevezni. És kiderült, hogy ők ott most tartaléknak vannak, a tv-ben épp valami más celebek szerepelnek, erre az egyik tartalékos elkezdett ott a többiek között menni, hogy van-e mikroportjuk és összeszedett párat és elindultak a kamerák felé (egyébként nagyon Eurovíziós hangulata volt valamiért :D). Elkezdtem követni őket, de ekkor szembefutott velem Mozart L'opera Rock-ot énekelve Florent és Solal (xDD), én meg elkaptam Tina karját (valahogy hirtelen odakerült) és elkezdtünk futni Frolent-ék után énekelve (XD). Aztán egyszer megálltak valakivel fényképezkedni és énis odanyomtam a telefonom Tina kezébe, hogy fényképezzen le velük, meg fordítva is megcsináltuk. És ekkor már nagyon éreztem, hogy fel kéne kelni, ez az utolsó rész már kb. félálomban jött. XDDD Tegnap meg azt álmodtam, hogy Afrikába mentünk osztálykirándulásra, és ott voltak néger törzsek kis kunyhókban, akik nem szerették, ha fényképezzük őket, és dönthettünk a hazafelé útról, hogy azonnal egy kétes biztonságú repülővel, vagy 3 óra várakozás után egy kicsit biztonságosabbal. Aztán hirtelen már a telkünkön voltam anyumékkal, és New York-ba akartam menni, és felhívott Blaine aki a pasim volt és sajnáltuk, hogy nem tudunk találkozni, aztán kifutott egy csaj az erdőből akinek bokáig érő szőke haja volt, és rohantam utána, hogy le tudjam fényképezni és meg tudjam mutatni Zsófinak. Ja és a telkünk kertjében is néger törzsek éltek de ők sem szerették, ha fényképeztük őket (xD).

Világvége, dinók, vámpírok, tündék, sárkányok, tűz és víz

(Csak leírtam gyorsan, hogy el ne felejtsem, de ebből tök szuper könyv lenne :D) Szloviban voltunk, a Popradka partján, és valami dinó leleteket találtunk, vagyis Thorin találta és megmutatta nekem. És akkor hirtelen találtunk egy kis dinót, és felvettük meg minden, de utána visszaengedtük, hátha ott van az anyja is. És ekkor jutott eszünkbe, hogy ha vannak növényevők is, vannak húsevők is. Erre megjelentek a húsevő dinok, és megtámadtak minket, de jött néhány fura és erős ember akik megmentettek tőlük, kiderült, hogy vámpírok. Volt egy csaj vámpír aki még a nevét is megmondta (Monica). Aztán valahogy már a földön kívüliek is bejöttek a képbe, és a világ teljesen megváltozott. Ott volt velem Benny is, de azt sem tudom mi lett vele, mert egy hülye helyen megtámadott minket egy nagyobb kutya, én rugdostam meg minden, de nem tudom mi lett végül. Szerintem Bencúr túlélte. Aztán valami gyűjtőhelyen voltunk (itt támadott meg már a kutya is), de olyan emberekkel akiket ismertem, pl. ott volt Zsófi is. És egy olyan srác volt ott, aki valami szadista barom, utálta az állatokat és szerette őket kínozni, és mutogatta ott nekem a rajzait, én meg féltem még megszólalni is ezért csak néztem amit mutat, a többiek meg ott örültek oldalt, hogy nem nekik kell csinálni. Aztán volt egy olyan jelenet is, ahol lefeküdtünk aludni, sokan egy nagy ágyba, mert nem igazán voltak helyek. Én meg nem tudtam aludni, úgyhogy átadtam a helyem Dzseninek, mondván nem alszom, úgyis mindjárt megyek (nem tudom hova, tiszta Kalocsa). Aztán váltottak a helyszínek, valami tengerparton voltunk, de ilyen sziklán voltunk, aminek az oldalán le lehetett jönni a tengerhez. Ott valami öreg emberrel találkoztunk, akinek luxus villája volt ott. Ekkor már mindenki menekült, de ő nem, mondván úgyis mindegy. Ekkor döbbentem rá sírva, hogy így nem élhetünk sokáig. Vagy történnie kell valaminek, vagy nem tudom, de így nem élhetünk sokáig. Az ég csodálatos volt, felnéztünk és mindenhol csillagok voltak, és egyfolytában hullócsillagok potyogtak. Bementünk a tengerbe, de megint váltott a helyszín és mintha egy olyan aluljáróba kerültünk volna, aminek sok feljárata van. Még mielőtt beértünk volna az aluljáróba felnéztünk az égre, és láttuk, hogy a csillagokból egy sárkány kel életre, úgyhogy bemenekültünk az aluljáróba, természetesen a sárkány meg elkezdett tüzet fújni be, úgyhogy futottunk össze-vissza. Azért nem menekülhettünk fel a lépcsőkön, mert itt volt a vége, eljött a világ vége, és aki gyenge, elbukik. Fentről a lépcsőknél fura vízhullámok alakultak ki, van aki még átjutott rajta, van aki nem. Mi rohantunk, de már sok volt a víz, láttuk a tetején fennmaradó embereket is, akik még időben odaértek, de gondoltuk próba szerencse, és ahogy pont elért minket belevetettük magunkat. Az volt a fura, hogy tudtam lélegezni a víz alatt, először azt hittem, esetleg valahogy továbbfejlődtünk és ezért vagyunk rá képesek. De mikor kinyitottam a szemem ott voltunk egy teljesen átlagos normális világban. Rájöttünk, hogy az egész egy bemutató volt, abból, hogy mi lehetne. Az igazság az, hogy rengeteg embert vontak bele ebbe a bemutatóba, de a többi ugyan úgy élte fent az életét, mintha mi sem történt volna. Mi pedig elindultuk, egy teljesen más világszemlélettel. Fura volt látni embereket, pl. tündének beöltözve, mert valahogy az álom közepén megismerkedtünk tündékkel is, és olyan hamisnak és gagyinak tűntek akik ott be voltak öltözve, mi meg nevetve futottunk tovább. Még meg is jegyeztem, hogy futásban már jók vagyunk. Volt egy csomó apró részlet, amit nem igazán tudok hová tenni. Pl. az aluljáróban, valakinek volt egy jetski-je, és kapaszkodtak egymásba az emberek, hogy kihúzza őket. Ami azért fura, mert elvileg lent még nem volt víz, na mindegy. Volt egy apuka meg a lánya akik magára a jetskire kapaszkodtak, és így nem tudtak elindulni, és lemásztak róla. Feladták, azért, hogy a többiek túlélhessék. A másik kis részlet meg a végén, mikor túléltük a vizet, fent álltunk egy felüljáró lépcsőjének tetején, két oldalt autóút ment, és mi meg elkezdtünk átrohangálni az autók előtt, hogy érezzük, még élünk és bármikor meghalhatunk. És a legfurább, hogy nem tudom, ki az a mi, csak tudom, hogy többen voltunk, de azt tudom, hogy egy fiú végig mellettem volt és fogta a kezem és nem hagyta, hogy feladjam. Az egész hülyén hangzik, de annyira...valóságos volt.

Cough Syrup

Nem tudom miért támadt hirtelen kedvem erről írni. Talán azért, mert elkezdtem nézni a Glee-t és ez elég sok mindenre felnyitotta a szemem és rájöttem, hogy mennyire azonosulni tudok dolgokkal belőle. Vagy talán az a videó és sztori volt rám nagy hatással amit nemrég láttam, egy lányról aki annyira elkeseredett, hogy megölte magát. A Glee nem csak egy sorozat számomra, sokkal több annál, mert olyan problémákat feszeget amik ijesztően életszerűek. Persze mindezek néha túlzásnak tűnhetnek, de egyáltalán nem azok. És az a legviccesebb, hogy nem csak egy dologgal tudok azonosulni belőle, hanem szinte miden részben találok valamit. Az a lényeg, hogy ez a sorozat elgondolkodtatott, nem is egyszer, és ez mondhatni fantasztikus érzés, mert ilyenkor magamon is elgondolkodom. Elgondolkodom azon, hogy milyen volt az én gimis létem. Szerencsére nem voltak olyan nagy drámák benne, mint ami néha a sorozatban, de azért ha belegondolok, mindez végződhetett volna rosszabbul is. Engem nem zaklattak és nem bántottak fizikailag, mint ahogy a sorozatban többeket is, de a pszichológiai oldala is ugyan olyan fontos mindennek, mint a fizikai. Például mikor a gólya táborban azt hiszem 5 vagy 6 leendő osztálytársammal kerültem egy szobába, és akármennyire igyekeztem, nem tudtam közéjük tartozni. És ez nem csak az én elképzelésem volt, akkor tudatosult bennem igazán, mikor szobánként voltunk csoportokba osztva egy feladatra, és a szobatársaim megkérdezték tőlem nagy kedvesen, hogy nem baj-e az, hogy ha én nem tartozom az ő csoportjukba. Mit mondhattam volna? Azt mondtam, persze, nem gond és igyekeztem tartani a könnyeimet. Természetesen csak addig sikerült visszatartani őket amíg el nem ment a "csoportom". Kimentem az udvarra és egyedül sétálgattam, alig volt ott valaki, mert a feladat a faluban volt. Aztán végül csak odajött megkérdezni egy tanár, hogy mi a helyzet és végül beosztott két idősebb lány mellé, akik örömmel befogadtak. Örülök, hogy volt valaki, aki befogadott. Nevetve mesélek arról, hogy Zsófit otthagytuk (mi is, ugyanis a csoportja is otthagyta), de tudom, hogy hihetetlenül agy szemétség volt. És hálás vagyok, hogy ennek ellenére elkezdtünk beszélgetni, mert ha nem barátkoztunk volna össze, lehet, hogy nem élem túl az egész gimis időszakot. Nem volt igazán más barátom, soha nem tudtam igazán beilleszkedni. Ez szintén kemény módon tudatosult bennem, mikor valaki meggyanúsított azzal, hogy az egyik barátnőmnek igazán csúnya és mondhatni durva dolgokat írogatok msn-en. Az egész osztály ellenem volt. A folyosón beszólogattak a saját osztálytársaim és minden egyes kis megszólalás gyengébbé tett. Tudtam, hogy nem vagyok hibás, tudtam, hogy nem én irkáltam, de senki nem hitt nekem, kivéve Zsófit. Ott volt velem amikor bementem a mosdóba és csak sírtam. Én elég szerencsés voltam, hogy találtam magamnak egy olyan barátot, aki a nehéz időszakokban is ott volt velem, és éreztem, hogy más nem számít, más véleménye igazán lényegtelen, ha van legalább egy valaki, aki hisz nekem, és én kapaszkodhatok belé, mint valami életmentő kötélbe. De nem mindenki olyan szerencsés, hogy talál magának egy ilyen barátot. A Glee-ben annyira szerencsések a srácok, hogy van egy olyan tanáruk mint Mr. Schue. Nem csak mert jól néz ki, hanem mert tényleg törődik mindenkivel. Kiáll mindenkiért, odaadja a számát mindenkinek, hogy ha bármi baj van, bármikor felhívhatják és ő azonnal odamegy. Leül velük és elmondja nekik, hogy mindig nézzenek túl a problémákon és azt lássák meg ami még vár rájuk az életben. Tudom, hogy az egész magyar oktatási rendszer úgy ahogy van szar, a tanárok leterheltek és kevés a fizetésük. De ha mindenki csak egy kicsit odafigyelne a gyerekekre egyáltalán a másik emberre, ha lenne bátorsága valakinek (nem csak tanároknak) megkérdezni, hogy "Minden rendben van?"..akkor lehet nem lenne ennyi öngyilkosság. És emellett mindenkinek meg kéne látnia a jót is az életben. Sok rossz van, tanulás, munka egyebek, de mindez nem számít. Ezeken túl kell látni, apró örömöket kell keresni nem pedig a nagy világ megváltó jó dolgokat. Ha rossz kedvem van, csak meghallgatok egy vidám számot, egy olyat, ami jó emlékeket idéz fel bennem, és mindent más színben látok. Nekem ezt jelenti a zene, segít meglátni a fényt a legsötétebb helyen is. És talán ezzel megválaszolom a legújabb tetoválásomat is. Mert nem értem, miért kéne, hogy értelme legyen. Elég, ha pl. egy érzés kapcsolódik hozzá, nem? Egyébként a Glee más valamire is rádöbbentett. Igazából még mindig bizonytalan vagyok ezzel a bizonyos dologgal kapcsolatban, de mégis, elgondolkodtam rajta. Rájöttem, hogy szerintem csak elfogadó vagyok. Csak nem látom a rosszat abban, amiben mások esetleg igen. Mert fiúkért rajongok, róluk ábrándozok, stb. De nem látom a rosszat abban, ha valaki egy lányt  szeret. Ha valaki nem ért valamit, szívesen válaszolok. :) És ha valaki csak beszélni szeretne (bár nem hiszem, hogy túl sokan nézik a blogomat), akkor én itt vagyok. :)

WTF ez az álom xD

Itt ülök hajnali 5-kor a sötétben, csak, hogy ezt leírhassam, mert ilyen kaotikus álmom rég volt már. Ilyenekre képes betegen az agyam. :D A helyszín először valami tábor volt, ahol egy szobába kerültem egy csapat barommal (fiúkkal) akiktől féltem, hogy megvernek. Közben valahogy itt ebben a táborban (de mintha inkább egy suliban lett volna) majdnem kaptam egy slushiet az arcomba (majdnem leöntöttek), de meggondolták magukat és elkerültem. Aztán megint a táborban voltam. Valamiért fel kellett mennem a szobámba, de ott voltak a srácok és tökre paráztam. Ők is észrevettek, aztán mikor megkértek valamire, hogy vigyem már oda nekik, akkor úgy csináltam, mintha elindultam volna azért a valamiért, de gyorsan kirohantam az ajtón. Fém lépcsőkön kellett leugrálnom, aztán lent az udvaron futottam ahogy csak tudtam. Aztán valahogy zavaros az egész, futottam össze vissza a kertben, hogy meneküljek előlük és elmentem egy sötétebb rész felé ahol láttam egy nőt. Persze, hogy Rubint Réka, tök logikus. :D Kiderült, hogy ő is menekült éppen, csak hogy ő úgy forgott át a kerítésen, hogy én csak néztem. Mondtam, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Aztán mikor megfordultam, ott volt Schobert Norbi is. :D xD Ja volt nála egy kés amivel ki akart nyírni, de valahogy elszedtem tőle, de volt nála pisztoly is. Azt mondta, hogy kell neki az összes kajám a hűtőből. xD Elindultunk a szobám felé de ekkor már BBC-s Sherlock voltam és Moriartynál volt a pisztoly. Elindultunk a kajáért, útközben emlékszem, hogy valami tök kihalt úton mentünk, mindenhol fű csak egy kis ösvény volt. Aztán én lettem egy pillanatra Moriarty és hátra estem (mert háttal mentem) és Sherlock kinevetett. Aztán megint én voltam Sherlock mire visszaértünk a házhoz. Ami azt illeti akkor már nem kellett neki a kaja, leültünk ilyen fa padokra amikhez asztal is volt. Volt ott velünk még valaki, de nem tudom ki. Ekkor már nagyon fenyegetett Moriarty. Ja aztán rájöttem, hogy egy nő ül velünk szemben (aki elvileg az anyám volt de nemtudom, nem ismerem), kértem tőle egy köröm reszelőt, ami a cigijének valami titkos részében volt. Elkezdtem babrálni a körmeimmel, aztán mikor végeztem Moriarty ki akart nyírni, de észre vettem, hogy az egyik körmöm nem jó, ezért kihisztiztem, hogy legalább még azt hagy csináljam meg (ezt még mindig Sherlockként igen xD). Miközben reszeltem a körmöm egyszer csak Moriarty teljesen lemerevedett, már épp akartam kérdezni, hogy mi van vele mikor én is éreztem, és rájöttem, hogy a rendőrség csinált valamit (gondolom valami kis nyíllal csinálták) és mindketten elterültünk ott és nem tudtunk mozdulni. És ami azt illeti elég jól szórakoztunk,elkezdtünk ott röhögni, annak ellenére, hogy előbb ki akart nyírni. Nagyjából ennyi, ezért megérte fennmaradni és leírni, nem? :D Oké, a Glee-s dolgokat (slushie, verés) még értem..Rubint Réka meg Schobert Norbi biztos mérgesek voltak mert végre beállítottam fészen, hogy ne mutassa a posztjaikat, meg amúgy is, túl drágák a kajáik. :D Sherlockot is imádom, de ez a (fő) része hogyan jött most... :D

Minden szuper

Kicsit sem érzem magam most csalódottnak..mindent a rohadt pénz irányít, MINDENT. Kicsit vicces, hogy a Kodolányi idén már nem is indít, egyetlen egy államis szakot sem. Persze, pénzért be lehet kerülni, de gondolom még emeltek is a tandíjakon. Oké, lehet, hogy engem már nem érint, de már esküszöm félek, hogy valahogy a megmaradt államisokat is kipaterolják. Mondjuk azzal a kis szerződéssel, hogy a suli után 7 évig Magyarországon kell dolgozni. Aha, nagy francokat, inkább valahogy összeszedem azt a pénzt, csak ne kelljen ezen a nyomortanyán többet maradnom, mint amennyi szükséges. Mellesleg ami jobban felbosszantott az az, hogy 2 szakról, ahova nemtudom, jár minimum 300-400 ember, 1 embert vesznek át államira. Jó, tavaly sem volt sok, de azért tavaly 6 embert vettek át, nem csak 1-et. Levelezőről meg persze 7-et vesznek át, nekik úgyis kevesebbet kell fizetni költségesen (Y). Igazából nem a Kodolányi baszott fel, habár az is, de ami jobban fáj az a Jacksontánc elmaradása. Pénzügyi okok miatt elmarad idén az "örömtánc". Zseniális, tényleg, mintha nem azt hírdették volna egyfolytában, hogy közösség, jókedv, móka, kacagás, csak érezzük jól magunkat. Oké, megértem, hogy kell hozzá pénz is, nade hagyjuk már, hogy tavaly sztárocskák énekeltek ott, meg ilyen próba olyan próba gigantikus termekben..Eddig is voltak oktatóvideók, semmibe nem kerülnek, mindenki meg tudja tanulni arról a táncot, az egyedüli amiért talán fizetni kéne az a zene már az eseményen. Ne mondja senki, hogy ha mindenki beleadna egy kicsit, akkor több mint 500 ember ne tudná összehozni..Ez egy rohadt nagy csalódás volt, mert azt hittem tényleg a közösség számít, meg az, hogy jól érezzük magunkat, erre cseszett pénzügyi okok miatt elmarad..Olyan jó ez a mai nap, ez az egész év, az egész élet. Bárcsak visszamehetnénk olya időkbe, ahol nem a pénz volt a központja mindennek..

Szülinapi buli meg általános helyzetjelentés :D

Na muszáj ezt is megírnom mielőtt totálisan kimegy a fejemből. Szombaton volt Kata bulija amire engem is meghívtak. Mikor mentem Újpest központhoz, nem messze a házunktól megállított egy pasi ("Elnézést édes" felkiáltással xD), hogy meghívhat-e egy sörre, vagy kávéra. Sajnos késésben voltam és csak óránként jártak a buszok (Fótra kellett eljutnom), így nem maradhattam, és annyira meglepett az egész, hogy még csak számot sem cseréltünk meg semmi :( Szóval ezt elég rendesen bebuktam pedig egész helyes volt a srác. Na aztán összefutottam Katával meg 2 barátnőjével és együtt mentünk ki Fótra. Először kicsit nehezen indult a buli, de miután betortáztunk, elkezdtünk játszani, uno-ztunk meg kártyáztunk meg társasjátékoztunk, a végén még Activity-ztünk is :D Közben elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk, eszegettünk. :D Aztán 7-kor elkezdtünk sütögetni és pont mikor már tök jól éreztem magam akkor kellett eljönnöm. :( Fene, hogy csak 9-ig jártak buszok (jó én 8 órásival jöttem el, mert 9 órásival 10re beesni, sötétben Bp.-en metrózni, stb. :D). Szóval összességében nagyon jól éreztem magam :) Kár, hogy mostantól kb 1 hónapig punnyadás, az ilyen apró eseményeket is várom már nagyon, mint pl. pénteki KFC-zés Undival xD Na meg olyan meleg van, legszívesebben a strandon tengetném napjaimat, de persze nincs kivel . :D Balcsira is úgy lemennék, még ha csak ilyen egy-két napra is. Oké, augusztusban megyünk horvátba, de az teljesen más, meg az még sok idő. :D Kicsit azért sajnálom a most érettségizőket, de hát na, mi is átestünk rajta és nagyon jó érzés volt utána. xd

Tetoválás

Szóval megérdemel ez is egy bejegyzést. :D Már elég rég elhatároztuk Zsófival, hogy csináltatunk közös tetkót, de mindig megmaradt csak ötlet szintjén meg nem tudom. Nagyon ötletünk sem volt, hogy milyen mintát szeretnénk, aztán kitaláltuk, hogy legyen egy tünde felirat (mindketten szeretjük a Gyűrűk urát meg amúgy is, ritka), és azt is kitaláltuk, hogy mellon legyen, ami barátot jelent. :D Először az ujjunk oldalára szerettük volna, de azt mondták nem javasolják, meg kicsiben nagyon összeolvadna, úgyhogy a lábfej mellett döntöttünk. Azt is kitaláltuk, hogy április 13.-a az ideális időpont több szempontból is. :D Először is 2010-ben ekkor adtunk először vért, és az egy elég vicces nap volt. :D Másodszor péntek 13. van :DD Na a lényeg, hogy ma oda mentünk a Westendbe, már jóval előbb ott voltunk pedig csak 5-re voltunk beírva. Előtte mászkáltunk, vásárolgattunk, stb. Aztán odamentünk egy 15 perccel korábban mert már nem tudtunk mit kezdeni. Kb. 5-kor neki is vágtunk a dolognak, Zsófit nyomtam előre több okból is. :D Így nem tudott elmenekülni, másodszor pedig felmértem a terepet. :D Nagyjából 25 perc alatt kész lett, nem is ordított meg semmi, bár én így is félve ültem a székbe. :D Nekem még hamarabb is elkészült, kb. 15-20 perc alatt (mert nem pofázott meg röhögött annyit a csávó :D). Aki azt mondja nem fáj az hülye :D Lehet azért volt fájdalmasabb, mert lábfej az amúgy is kényes hely, de komolyan, nem volt egy álom. :D De legalább meg van, kész van, szép és jó. :D Így már nem szabadulunk egymástól. :D