Fájdalom

Muszáj leírnom az egészet az én szemszögemből, mert magamban már tök jól elmeséltem sokszor (kezdek megkattanni? xD), de sajnos azt senki nem hallotta. Szóval történt tegnap az a dolog, hogy Kyu rám írt. Furcsálltam a dolgot, nem szoktunk beszélni és először nem is akarta elmondani mi van. Aztán közölte, hogy ugyan ne sértődjek meg, de a szerepjátékos oldalam összes tagja átvonult egy másik oldalra amit már vagy egy hónapja használnak boldogan, vidáman. Nem merték velem közölni, mert, hogy kiborulok. Az egész egy furcsa dolgot indított el bennem. Kiborultam tényleg, nagyon, konkrétan rosszul lettem fizikailag is, nem kaptam levegőt sem. Persze magyarázhatom, úgy is azt mondják, csak túlreagálom, mert ez csak egy oldal. De itt nem az oldalról volt szó, nem a tárgyi dolgokról, hanem az érzelmi dolgokról. Felőlem legyetek boldogok az új oldalatokon, nem zavar, csak az, hogy senki nem szólt egy büdös szót sem. Furcsálltam, hogy üres mostanában az oldal, hiába írogattam chaten, senki nem válaszolt. Közben a másik oldalon mindenki jól érezte magát. Olvastam a chatben a másik oldalon, még ki is röhögtek szépen, hogy hm, Azu még nem tudja meg egy darabig a dolgokat (mellesleg xd fej hozzá), a válasz pedig hogy hát na, elfoglalt ember vagyok (szintén xd, vagy :D? már nem emlékszem pontosan). Elmondom, hogy lett volna tisztességes. Szela szólhatott volna, hogy akar csinálni egy új oldalt, esetleg megkérdezte volna, hogy átmegyek-e én is. Kicsit duzzogtam volna, de elfogadtam volna. De ez.. valamiért, nem is tudom miért, de úgy érzem átvertek a barátaim. Legalábbis akiket barátaimnak tartottam. Mert igenis ez átverés, hagytátok, hogy írogassak ott magamban az oldalamon és hagytátok, hogy várjam a válaszokat mikor tudtátok, hogy nem lesznek.. Ott hagytatok egyedül és még ki is nevettetek a hátam mögött. Aztán jöttek még az egyéb dolgok hozzá, Misaki rámtámadt a chatben, meg hogy ne játszam már ezt túl, nem nagy dolog, stb. Nekem igenis nagy dolog, ugyanis az oldal a részemmé vált, ez volt kb. az első amit megnéztem ahogy bekapcsoltam a gépet, igenis nagy dolog! És fáj, nem tudok ellene mit tenni! Volt már velem ilyen életemben, és erre még 7 év után is emlékszem, valószínűleg még 20 év múlva is emlékezni fogok, ahogy gólyatáborban szobák voltak a csapatok, és odajött hozzám az egyik csaj, akit így 1 napja ismertem, és közölte, hogy nem kívánnak a csapatukba, és ott hagytak egyedül. Az ilyen apró traumák teszik tönkre az embert, és félek tőle, hogy ez az oldallal kapcsolatos dolog is sebet hagy bennem. De valószínűleg az én hibám..persze tudom, hogy hibáztam is sokat, de ki az aki nem hibázik? Volt bárki is aki beszólt volna érte (Szelán kívül)? Én csak abból értek amit elmondanak, nem vagyok gondolatolvasó. És szeretem azt, ha valaki őszinte. Nem gondoltam volna pl. Misakiról, hogy ennyire utál, ezek után nem tudom, valószínűleg a többiekről is kiderülne, de ezt inkább már nem is akarom tudni. Ha tettem is olyat ami hülyeség volt, azt is csak azért, mert már a saját oldalamon éreztem magam kirekesztettnek..A másik..hívtatok, hogy menjek, vigyem át a karijaimat és játszak veletek, de pl. megnéztem, és Mio már átalakította a kariját akivel elvileg velem játszott, tehát hogy mennék én oda játszani? :’D Vajon miért nem mertétek elmondani nekem? Persze, mondjátok azt, hogy mert tudtátok, hogy így reagálom le. Mondhatnám, hogy nem érdekel, de igenis érdekel, látom, hogy jól elvagytok ott, nem is fogok zavarni. De ez legalább segített döntéseket hoznom. Attól még rossz, és bár megfogadtam, hogy nem fogok sírni miattatok többet, mégis mindig elfog a sírhatnék, és nagyon kell küzdenem, hogy ne engedjem ki a könnyeimet. Még mindig szeretek onnan mindenkit, de többé nem bízok senkiben. Vagyis persze, most már sejtem, kiben bízhatok és kiben nem. Megtanulok majd távolságot tartani. Embereket gyűjtök majd magam köré, igen, embereket, nem barátokat, azokra nincs már szükségem, aki van az pont elég. Mondanám, hogy felveszek egy állarcot, hogy minden rendben, de nem ez fog történni. Teljesen meg fogok változni és ez valakinek jó lesz valakinek nem :) Csak ennyit akartam elmondani, még mindig túlreagálásnak tűnhet az egész, de engem tényleg megviselt. Nem haragszom, nem érdekel, csak csalódottságot érzek. Egyszerre vesztettem el nem is tudom hány barátot..és ez fáj..
Majd ha eszembe jut még valami, hozzácsapom, most ennyit bírtam leírni..