Helyzetjelentés

Nincs különösebben semi mondanivalóm, most egyedül vagyok itthon kb. egész héten és szétunom a fejem, már kedden bepakoltam Balcsira mikor még csak most hétfőn megyünk majd. Remélem addigra kicsit jobb idő lesz, bár míg itt tegnap szakadt az eső mások szerint a Balatonnál remek idő volt. Egyre jobban izgulok az átsorolás miatt, bár most kicsit el is vesztettem a reményt. Eddig még reménykedtem, hittem magamban, de tegnap megnézve a neptunt olvastam egy üzenetet, miszerint 6 embert vesznek át keményen a mi szakunkról meg egy másik szakról közösben. Hát, vagyunk vagy 200-an szerintem, jó ebből mondjuk fogalmam sincs mennyi államis, meg páran talán el is mennek, de komolyan, mennyi esélyem van, hogy benne vagyok abban a 6-ban? Semennyi. Én én még mindig reménykedek, és akkorát fogok koppanni hogy csak na. Mindegy, éljünk a mának, vagyis a jövő hétnek, egy hét Balcsi Zsófival. Nem tudom vártam-e már valamit ennyire, de kicsit aggódom az időjárás miatt. Nem ronthatja el a nyaralásunkat az az idióta időjárás. Ugyanis nekem ez az egy hét lesz kb. és utána semmi más nyaralás. Mostanában ahogy olvasom Roziék blogját, akik jelenleg Szöulban vannak (összesen azt hiszem 3 hétre mentek ki), egyre inkább úgy érzem, hogy el akarok menni itthonról, világot akarok járni, tapasztalatokat akarok szerezni. Várom már Ausztráliát, bár még rettenetesen messze van, persze lehetne előbb, de nem akarok halasztani, tehát még várhatok 2,5 évet. Nembaj, akkor majd én is minden napomról beszámolok és majd minden ismerősöm az én blogomat fogja olvasni, hogy milyen kalandokba keveredek *-* Természetesen még mindig jó lenne egy barátot vinni magammal, de majd meglátjuk. Mostanra ennyit szántam, pápáá. :)