Szlovákia mínusz az álmok

Pénteken este megérkeztünk Szloviba, bár az út nem volt zökkenőmentes, mivel nagy viharokba keveredtünk. Este pedig elefánt méretű molylepkékkel küzdöttünk anyuval, de mondhatjuk, hogy nyertünk. Szombaton elmentünk Kežmarokba egy ilyen mesterségek ünnepe szerű dologra. Nem volt túl izgalmas, de legalább kürtőskalácsot ettem, miután már az egész család átkozott, hogy minek kellett ez nekem (merthogy fél órát kellett rá várni) :D De kaptam és ez a lényeg ˘˘ Vasárnap fogtuk magunkat és délután elmentünk gombászni egy viszonylag messzi erdőbe (kocsival kb fél óra az út), mert igen, mi szoktunk családostul gombászni kint, már nagyjából tudom is, hogy melyik a jó gomba és melyik a rossz ^^ Visszatérve, alig találtunk valamit, még nem nőttek ki a kis gombácskák, tehát tök feleslegesen baktattunk hegynek fölfelé meredek helyeken, el is csúsztam párszor. Már az erdőben is hallottuk, hogy dörög az ég, apám bíztatott, hogy ha nem a medvék (mert hogy vannak!), akkor a villámok fognak minket kinyírni. xD Mondom remek, egyik halál jobb mint a másik. Végül csak lejutottunk a kocsihoz. Ennek is meg van a története. Mert nekünk nem ugyan ott kell visszamenni ahol felmentünk, nem, olyan helyeken jártunk ahol még ember soha, nyakig érő gazban, meg mocsárban és olyan kis öklömnyi szélességű ösvényeken, amin ha megcsúszik az ember lazán csúszik le vagy 5-6 métert a kövekre. Az utacska végén pedig még le kell küzdeni magunkat egy kb 1,5-2 méter magas majdnem teljesen függőleges cuccon. Na igen, leküzdöttem magam, de hogy? Hát megvizslattam egy már kidőlt fácskát, hogy stabilan van-e ott fent, és stabilan volt..belekapaszkodtam és elindultam lefelé, erre megindult a fácska is, tehát már ketten csúsztunk lefelé, de végül seggelés nélkül leértem. Mikor már nagyjából ültünk a kocsiban, akkor elkezdett csöpörögni az eső, oké siessünk haza. Mentünk kb. 200 métert és bumm. Valami a szélvédőnek vágódott. Nagybátyám utólag azt mondta, azt hitte valami gyerek szórakozik és kővel dobálja a kocsit, de rá kellett jönnünk, hogy ez nem kő. Ping-pong labda nagyságú jég kezdett el esni. Nagybátyám egyből megállt, és kicsit visszatolatott egy nagy fenyő ágai alá, hátha jobb lesz úgy a helyzet, de nem lett jobb, közben hátulról meg majdnem belénk jöttek, mert persze jégesőben 100-al kell menni -.-' Elindultunk mi is, hátha csak felettünk van ilyen jégeső, közben takartuk az arcunkat mert komolyan azt hittük, hogy be fognak törni az ablakok, nagyon hangos volt a kpogás alig hallottuk mit mond a másik. Mentünk kicsit, és akkor még az eső is rákezdett a jég mellett, tehát nem láttunk semmit, persze ennek ellenére mentünk tovább. Kb. 15-20 percet mentünk folyamatos jégesőben halálfélelemmel, míg végül kiértünk a viharból és épségben hazajutottunk. Hétfőn átmentünk nagynénémékhez, mert ott volt épp unokatesóm meg a 10 hónapos pici babája is. Először megijedt tőlünk a babuci, de nem nagyon, csak egy kis hüppögés volt, utána már csak mosolygott és nevetett egyfolytában. Nagyon jól elvoltam vele amíg a többiek kimentek cigizni, felfedeztük a nappalit. :) Még nem tud járni, csak négykézláb, de azért már próbálkozik felállni, és bár segítséggel, meg lábujjhegyen, de már megyeget is. :D Tündérke, egyszerűen imádom, kár, hogy évente max 1x látom, így nem fog rám emlékezni :( Kedden felmentünk a magas Tátrába, a szokásos kis helyünkre a Štrbské Pleso-hoz. Ez egy tengerszem, egy kis tó a hegyekben, gyönyörű tájjal körülvéve. A gyerkőcök elvoltak egy jó ideig az elektromos kisautókon kishajókon mit tudomén miken, amiken még anno én is sokat játszottam. :D Aztán körbesétáltuk a tavat, mert tök jó kiépített út van körülötte, de tele van fákkal az egész, így olyan mintha abszolút a természetben sétálnánk. Sok képet csináltam ott, tök jók lettek. :) Aztán szerdán végre hazajöttünk, már mindenkinek hiányzott egy kis magány, hiszen ott 9-en voltunk egy lakásban. :D Pénteken anyuék elmentek Velencébe, majdnem lekésték a buszt, mert 5:20kor keltek a busz meg 5:30kor indult, de összekapták magukat és elérték. :D Vasárnap már jöttek is haza, kifáradtak nagyon de élvezték, én meg élveztem, hogy kaptam szép nyakláncot fülbevalóval, meg egy igazi velencei maszkot, persze csak kicsit. :D Hétfőn megyünk Balatonra Zsófival, már össze is csomagoltam nagy unalmamban. Alig várom már, bár elvileg elég rossz időnk lesz, de nem érdekel. :D Nah, remélem Miss Friday Anita végre boldog, minden nap megzaklat ezzel a bloggal :D <3