Történet

Hm. Nem történt mostanában nagyon semmi a 2 gyönyörű pólón és a rövidnacin kívül amit tegnap vettünk :D De Anita már hiányolta az írást, úgyhogy írok. A napokban eszembe jutott, hogy mennyire is Danno-sodom :D Ugyanis teljesen át tudom érezni az egykori térdsérülés okozta kellemetlenségeket. Úgyhogy ma arról a remek kis síelésről fogok írni. Még 2006-ban volt, hogy kimentünk Szlovákiába a rokonokhoz télen (megjegyzem télen akkor mentünk ki másodjára). Eleinte elvoltam én a szánkózással, bár abban is gyilkoltunk. :D Aztán nagybátyám rávett, hogy síeljek kicsit, mivel először mikor kint voltunk télen, kipróbáltam és egész jól ment. Most is egész hamar belerázódtam, persze nem mentem a nagy lejtőn, de egy kisebb lejtőn gyakorolgattam és meglepően megvoltam elégedve magammal. :D Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna többet csúsznom. Egyszer mikor felértem, láttam, hogy pont egy kisgyerek indult meg előttem és direkt vártam. Mikor már elég nagy távolságba került, elindultam, de még nem volt elég messze és folyton bevágott elém. Egyszer mikor jött, azt hittem összeütközünk, így én inkább kidőltem, vagyis hátra. Ez amúgy még jó ötlet is lehetett volna, az egyik lécem ugyanis kioldott, viszont a másik nem. Tehát képzeljük el, hogy seggen vagyok, a bokám rögzítve a léchez, a lendület viszont jobbra húz, azaz a térdem szépen kifordult. :D Éreztem, hogy fáj, csak feküdtem ott fejjel lefelé a pálya közepén, néztem le anyámékra, és senki nem jött. Azt mondták azt hitték, hogy csak pihenek. Mondom persze, pont kedvem támadt így pihenni. :D Aztán nagybátyám feljött. Valahogy felkeltem, de ahogy mentem le nagyon rosszul voltam és persze fájt is a térdem. A fejemet nem vágtam be, úgyhogy azt mondták a sokk miatt szédültem meg volt hányingerem. Aztán lassan visszamentünk nagyimhoz (mert szloviban nála szoktunk lakni), és felpolcoltuk a lábam meg minden, nagyon fájt és csak behajlítva vlt kényelmes. Nem akartunk akkor elindulni haza, mert úgy voltunk vele, hogy másnap megyünk már úgyis, akkor minek előbb elindulni, ráér az. Mikor hazajöttünk, egyből az első utunk a madarász utcai gyermekkórházba vezetett. Itt ismertem meg Mona bá-t (rohadt jófej doki :D). Először nagyon leszidott minket, hogy miért nem jöttünk előbb, mert már sajnos eléggé rögzült a lábam mivel behajlítva tartottam. Elküldött röntgenre, de nem volt semmi törés, így megállapította, hogy megnyúltak a szalagjaim. Egyből elküldött gipszelésre, hogy nyújtva maradjon a lábam. Tök ciki volt, naci nélkül toltak végig egy tolókocsiban a gipszelésre. :D Anyuéknak meg közben haza kellett ugraniuk, mert a naci ami rajtam volt nem jött volna fel a gipszre. xD Tehát hoztak nekem melegítő nacit, addig a bácsi meg combtőtől bokáig(!!!) begipszelte a lábam. Mondhatom kellemes volt. :D Aztán felraktak egy gurulós ágyra és úgy vittek ki a kocsihoz..jézusom inkább kisétáltam volna, a gurulós ágy túlzás volt. xD Addig apum odaállt a kocsival a bejárathoz, így már csak be kellett ügyeskednem magam. A gipsz ha jól emlékszem 1 hétig volt fent. Vicces volt, ugyanis anyumék dolgoztak, tehát egyedül voltam otthon begipszelt lábbal, és nem járógipsz volt. :D De megoldottam én..fogtam egy széket és azt használtam kb járókeretnek xD Emlékszem egyszer Zsófi meg Eve meg is látogattak. :D Aztán végül leszedték a gipszet és megkaptam az én gyönyörű kék térd rögzítőmet. Eleinte felüdülés volt a gipsz után, de aztán már nem volt annyira. Végülis elvoltam vele, tesiznem nem kellett, úgyhogy élveztem. :D Aztán mikor már úgy éreztem, hogy javult a lábam, elkezdtem nem hordani a rögzítőt, sajnos edzésre sem (akkor még karatéztam). Egyik edzésen pedig pont ugyan úgy kiment a térdem, és megint nagyon fájt. Emlékszem ott sírtam Misi-senseinek, hogy nem akarok megint gipszet. :D Aztán bementünk megint a kórházba, ahol nem volt Mona bá D: Csak az undok főorvos, aki azt mondta, hogy maradjak is bent, mert a folyadék felgyűlt a térdemben. Úgyhogy bent kellett feküdnöm kórházban 3 napig (Y). A 2. napon meg még 'operációm' is volt. Igazából szerintem nem az, de úgy írják, hogy az is operációnak számít. :D Igazából csak érzéstelenítették a lábam, és egy csövet vezettek a térdembe amiből 40dl tiszta vért szívtak le o.O Emlékszem hogy fájt az érzéstelenítő ellenére, de volt egy doki aki fogta a kezem. :D Aranyos volt ő is nagyon. Jah, kórház (Y). Nem szabadott volna ez után mászkálnom, de ha egyszer egy kibaszott nővér sem jött, hogy kitudjak menni klotyóra..elintéztem magam :D Aztán végül kiengedtek. Utána még rengetegszer voltam kontrollon meg ilyeneken. Összeszámoltam egy lap alapján, összesen 13x voltam dokinál a térdemmel. :D Ja, tesiből fél év felmentést kaptam ugyebár, a tanár meg év végén meg akart buktatni, mert, hogy nincs mire jegyet adnia. Mondom ember, normális vagy? xD Aztán végül az lett beírva év végi bizibe, hogy felmentett. xD Izgi sztori volt gondolom mindenki nagyon élvezte. :D Mára ennyit!