Álom

Életem eddigi legfurább, de talán legszebb álma volt. Furcsa volt az egész, de így volt jó. Valamiért hirtelen elhatároztuk, hogy kimegyünk Biancához Ausztráliába. Azért írtam, hogy kimegyünk, mert 2-en mentünk ki, de ez változott, hogy épp ki volt velem. Egyszer Andi, egyszer meg Barbi. Az út nem is jelent meg, csak az, hogy már ott vagyunk. Ki akartunk menni a tengerpartra, bár elég hűvös volt az idő, fújdogált a szél és Andi mondta is, hogy ő be nem megy így a vízbe, de meggyőztem mindenkit, hogy ki kell mennünk, hiszen csak pár napunk volt kint. Még a készülődésre is emlékszem, ahogy bepakoltunk 1 zacsiba mindent ami kellhet. Valamiért nem Pötyi volt velünk, hanem egy idősebb nő, nem tudom ki volt az, de ez is változó volt. Ahogy kiértünk már ott volt velünk JD is (a Dokikból XD) és azon problémázott, hogy szőrös a lába, de mondtuk neki, hogy nem baj, majd nem nézzük, így egyből befutott a tengerbe, mi meg persze cukkoltuk meg nevettünk rajta. Valahogy ez is ugrál, mert JD befutott a vízbe, de mi még kint voltunk, mert észre vettünk egyfajta szörfös temetést nem messze, ami azért furcsa, mert ez azt hiszem olyan Hawaii-i szokás, legalábbis én onnan láttam ilyet. Végignéztük, szomorú is volt, ráadásul egy kisgyereket temettek, vagyis ráengedték valamin a vízre vagy mi. Aztán végül mi is bementünk. A vízben már egy pasi volt velünk (bár a néni kintről figyelt). Megbíztam a férfiben, nyugalmat árasztott. Valami helyi lakos volt, ha Hawaii-n lettünk volna, azt mondanám egy igazi őslakos volt. A vízben előkerült egy szörfdeszka, én meg persze nekiálltam, hogy majd én megmutatom, hogy egyszerű ez, közben a pasi pont a fájdalmas szörfös pillanatokról mesélt, pont amikor bebuktam a vízbe, és mindenki nevetett. Ott egy kicsit féltem, ahogy a víz alá kerültem, de a férfi megragadta a karom és segített a felszínre jönni. Igazából élveztem ezt a próbálkozást a szörffel. Aztán a pasi mondta, hogy menjünk beljebb és nézzünk bálnákat. Aki épp bent volt velem (aki Ausztráliába is velem jött, de nem tudom itt ki volt éppen) persze egyből lelkesen belement, de én egy kicsit féltem. Ahogy mentünk be, egyszercsak delfinek jelentek meg és konkrétan mellettünk úszkáltak, hozzánk is értek. A férfi elkezdett egyet simogatni, a delfin meg élvezkedve nyomta oda magát, mi pedig mentünk és szintén megsimogattuk. El sem hittem, szinte önkívületben magyaráztam angolul (eddig a pasival is magyarul beszéltünk) neki, hogy I've never even thought that I will do that in my life (Soha nem gondoltam, hogy ezt fogom csinálni életemben). Végül kimentünk a vízből, fotózkodtunk a parton közösen, imádtam. Aztán a kocsiból is fényképeztem a hihetetlenül magas kivilágított felhőkarcolókat, és életemben nem voltam boldogabb. A kocsiban hazafelé még sms-t is próbáltam írni anyunak, de ez nem jött össze, nem működött a telefonom és ekkor tértem magamhoz. Aztán boldogan keltem fel, hogy ezt nekem le kell írnom, de úristen hova. Nézem még csak fél 8 van..de nem baj, muszáj volt leírnom, nehogy elfelejtsem! Olyan élethű volt minden, az érzések, a tapintások, minden. Egyszer kijutok Ausztráliába, ez nem kérdés, de egyszer Hawaii-ra is el akarok jutni! Mikor végleg felkeltem elmeséltem anyuéknak is. Azt akarják, hogy a fél éves sulis gyakorlatomat ha van rá lehetőség, Ausztráliában végezzem el, de ha akkor nem, akkor miután befejeztem az iskolát mindenképpen kimehetek. Úgy várom, bár már félek is az utazástól :D Persze az lenne a legjobb, ha valamelyik barátnőm velem jönne, hogy ne érezzem magam annyira elveszettnek..meg mással is meg akarom osztani ezt az élményt. Leginkább Zsófival, bár erre nagyon kevés az esély, hogy megtörténjen :(